Bár mára az időjósok esőt és nagy szelet ígértek, szerencsére nem lett igazuk, így hát újra fel tudtam húzni a túracipőt (no ugyan csak jelképesen), s újabb jó adag sétát tűztem ki magam elé célul. Délelőtt a Hauptbahnhof (központi vasútállomás) felé vettem az irányt, mivel az épülettel szemben van egy Saturn (elektromos kütyük boltja, kb. mint a Mediamarkt). A kiszemelt árucikk pedig nem volt más, mint egy webkamera, illetve egy új mikrofon, mivel a régivel némi nehézségeim adódtak az elmúlt napokban. Miután igencsak hamar sikerült megejtenem a vásárlást, egy eddig ismeretlen úton kezdtem el bóklászni hazafelé. Vicces, hogy eddig csak úgy fedeztem fel a városnak különböző pontjait, hogy nem is igazán tudtam, merre megyek. Ma is találtam elég érdekességet. A vasúttal szemben indul egy hatalmas utca tele mindenféle, ám főleg divatárut forgalmazó bolttal. Az út közepén van egy nyitott aluljáró szint, úgyszintén tele boltokkal, sőt igazából a környező utcák majdnem mindegyike szintén hasonló képet mutat. A legszélesebb közülük körülbelül kétszerese a mi Váci utcánknak. Ja igen, mindez sétálóövezet természetesen, melyen így a hosszú hétvége tájékán csak úgy hömpölygött a tömeg. S ha már millió ember, ez millió nemzetet is takar, így nem is oly meglepő, hogy egyszer csak magyar szavakat véltem hallani a hátam mögött sétáló pár szájából. Szólni nem volt kedvem, így hát csak mosolyogtam ezen a véletlenen, s megállapítottam, hogy milyen igaz, hogy magyarokkal mindenhol találkozik az ember. (Kitérő: Még New Yorkban is sikerült annak idején összefutnom egy magyar párral, akikkel egy szállodában szálltunk meg, s az egyik reggelinél találkoztunk össze.)
Délutánra újabb hosszú sétát terveztem, s az égieknek is tetszett az ötlet, hiszen nem zúdítottak rám esőt míg haza nem értem. Borongós, ámde néha napsütéses időben vágtam hát neki a Herrenhäuser Allee-nak, mondván ma bejárom Hannover nagy partját. Hát igen, ez az ami végül nem egészen jött össze, mivel a térképen nem igazán látszott az, hogy mennyi kilométert is takar pontosan a parkok teljes körbemászkálása. Aki nem tudná ugyanis nálam a végigsétálás tényleg azt jelenti, hogy minden pici kis zug is érdekes, mindent meg kell nézni. Nem is csoda, hogy délután fél kettőtől este ötig csak a Großer Gartent (Nagy Kert) tudtam töviről hegyire felderíteni. ÉS most egy kis kedvcsináló képekben:
Herrenhäuser Allee: Csak amíg elsétáltam egyenesen az út végéis tartott vagy 15 percig. Közben végig olyan érzésem volt, mintha egy középkori hercegnős történetben lennék, és végtelen vágy fogott el, hogy egyszer az uata hintóval is megtegyem, természetesen az én hercegem kíséretében. ;)
A Großer Garten közepén teljesen át lehet látni a park egyik végéből a másikba.
Millió virág és sok-sok szökőkút: középen a Glockenfontäne, körülötte pedig tavaszias virágillat. Csupa romantika!
Vízesés szobrokkal.
Íme a központi nagy szökőkút, amelyet már messziről látni lehet. Csak óvatosan a körbesétálásnál, mert könnyen vizes lehetsz, ha túl közel mész a rossz oldalon...
Csak hogy legyen egy kép rólam is, és ne tudjátok azt mondani, hogy egy útikönyvből szedem a meséimet! A háttérben egyébként a Gartentheater (Kerti Színház) szoborcsoportjának egy része is látható lenne, ha nem lenne ilyen kicsi felbontású a kép...
Hogy mennyire sokszínű is ez a kert, az is mutatja, hogy igyekszik bemutatni minden lényeges korszak jellemző kertkultúráját. Ez itt az én kedvencem: a barokk kert.
Végül hogy mi is felelős a fent említett mindent átható virágillatért? Többek között a képen látható kompozíciók és társaik, amik közel fél hektáros területen terülnek el a kert északi részén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése